2008-ig nagyon sok orvost kerestem fel ciklus problémáimmal, néha elküldtek egy-két vizsgálatra, de általában, egyéni megengedett eltérésnek, ("a még belefér kategóriásnak" )nevezték a leleteken mutatkozó labor eredményeimet.
Volt, aki egyenesen annak tudta be ciklus zavaromat, hogy ezen stresszelem magam: "Nyugodjon meg és akkor majd megjön" mondta...
Gyakorlatilag eljött az idő és én nem idegesítettem tovább magam, hogy mikor, hogyan, vagy miért nem, vagy miért igen...
Kedves Niki!
VálaszTörlésMég nagyon az elején vagyok az egésznek. Csütörtökön tudtam meg a diagnózist (?). Azért tettem zárójelbe, mert szó szerint nincsenek papírjaim, leleteim az egészről. A nőgyógyászom (magánrendelésen) mondta ki az ítéletet - a már több éve fenálló sárgatest-hormon problémám, az extrém hosszú menstruációs ciklusom és egy hüvelyi ultrahang után kerek-perec, hogy PCOS. Meg hogy sajnos azon nők táborát erősítem, akik öröklötten vagy nagyon és csak segítséggel eshetnek teherbe, vagy teljesen meddők. Én csak pislogtam. Őszintén szólva fel sem tudtam fogni hogy mivan?!, de megkérdezte hogy mikor is akarok gyereket? Mondtam, hogy kb. jövőre már jó lenne, vagy ilyesmi. Erre azt mondta, hogy OK. Aztán sorolta vidáman: a megvastagodott hámréteget eltávolítja a méhfalról, aztán/vagy egyszerre (erre konkrétan már nem emlékszem, elég sok infó volt hirtelen) laparoszkópia és a petevezeték átjárhatóvá tétele. Belecsapunk a lecsóba... Aztán jöhet a gyerek. Van kérdése?! - kérdezte ő. Nahát, mondhatom nem volt. Annyit mondtam hogy egyelőre nincs, utána szeretnék járni a dolognak. Mindenesetre megkérdeztem, hogy kell-e valamit tennem mielőtt "Belecsapunk a lecsóba!"? Azt mondta nem. Na így BKV-ztam haza. Elmondanám, hogy azonnal letoltam 10 dkg juhtúrós Fornettit hogy magamhoz térjek, mert addigra már remegtem az éhségtől és a kétségbeeséstől egyaránt.
Most vasárnap van. Dolgoznom kéne, de agyilag nem vagyok topon. Ma hajnalra jutottam odáig, hogy végig tudom olvasni a mindenféle orvosi írásokat erről az egészről. Vizsgálatok, orvosok, kezelések. Közben azon agyalok hogy tényleg igazak-e rám a leírások - ugyan nem mindegyik, de nagy része sajna igen -, vagy csak bebeszélem magamnak? Hová menjek belgyógyász-endokrinológushoz, ahol nem húznak le, de korrekten és lelkiismeretesen viselkednek velem - ugyanis úgy döntöttem, hogy előbb rendberakom magam, utána jöhet csak a gyerektéma. Fizessem meg a MensMentis csillagászati árait, vagy csak menjek el oda (vagy máshová?) endokrinológus magánrendelésre és TB-re csináltassam meg a laborvizsgálatokat? Vagy utaltassam be magam a háziorvossal szakrendelésre mondván ugyan azt megkapom de ingyen - mert hát valljuk be, ennek a betegségnek/állapotnak a diagnosztizálása nem tartozik az olcsó mulatságok körébe? Olvasom az orvosokról szóló pro és kontra véleményeket. Szóval, lassan túl sok az információ.
Kavarognak a gondolataim. Itt tartok most.
seraphim.tipo